Athén és környéke képekben Környező szigetek
	ATHÉN - 2004. év Olimpia pillanatai! Az 5 karika hangulatára emlékezve.	Olympia

Athéni térkép Letöltés

OLIMPIÁRA EMLÉKEZVE OLIMPIAI TOTÓ

Olimpiai városi helyszinek Athéni olimpiai helyszínek

Az olimpiai eszme
A jó eszméket propagálni, illetve a jó eszméket állhatatos kitartással megvalósítani - ez két különböző dolog.
Coubertin mindkettőre képes volt. Pierre de Coubertin báró, fiatal, francia magántudós, akit nem hagyott
nyugodni a dolog, hogy egy kereskedő, Schliemann Henrik, Homérosz Iliászát olvasva, úgy fellelkesült, hogy
kiásta Trója romjait, valamint német archeológusok hozzákezdtek Olimpia feltárásához. A XIX. században
szellemtörténeti értéke volt az idealizmusnak. Coubertint a francia ifjúság nevelési reformja foglalkoztatta
és gondolkoztatta el. Ebben pedig a test tökéletesítése fontos szerepet játszott. Coubertin lett az olimpiai
gondolat legékesszólóbb hirdetője és legügyesebb szervezője. Az, hogy 1896-ban Athénban megrendezték az olimpiai
játékokat még csak kuriózumnak számított. Ám e mögött olyan szellemi hajtóerő rejlett, amely nélkül a rákövetkezett
évszázad sportja elképzelhetetlen lett volna. Coubertin szerint fel kell szólítani a népeket, hogy figyeljenek
egymásra. Ebből az okból az újjáélesztett olimpiai játékoknak négyévenként alkalmat kell adniuk a világ ifjúságának
egy felemelő, testvéri találkozásra.

Pierre de Coubertin báró
A család fekete báránya. 1863. január 1-én született Párizsban. Olyan nemzetség leszármazottja, amely a
keresztes hadjáratok óta érdemes tiszteket és állami hivatalnokokat adott Franciaországnak. Elhatározása,
miszerint magántudós lesz, botrányszámba ment. Első akadémiai vizsgájának tárgya: előadás az "Ember alkotó
fantáziájáról." 1880-ban megalakította a Nemzeti Ligát a testnevelésért, 1888-ban pedig a sportpropaganda-bizottságot.
Ez a bizottság 1890-ben csatlakozott a francia atlétikai egyesületek uniójához, melynek titkára lett. Ugyanebben
az évben megjelent folyóirata, a Revue Athlétiqué. Sport, propaganda és szervezés - ezzel a fantáziadús fiatalember
előkészítette a talajt, hogy megvalósítsa az olimpiai játékok újjáélesztésének kalandos eszméjét.

Egy meg nem értett eszme
1892. november 25.
Az Unions Les Sociétés Francaises de Sport Athlétiques titkára, Piere de Coubertin báró tartott ünnepi beszédet
Párizsban, a szervezet fennállásának ötéves jubileumán. A sport a vén Európa hagyományává lesz újra, a béke ügye
lesz és új, hatalmas támogatókra lel.
Németország kutatói tárták fel azt, ami megmaradt Olümpiából, de a régi dicsőséget Franciaország állíthatná vissza.
Itt jelentette be azt az elképzelését, hogy az olimpiai játékokat felújítják. 1893-ban nemzetközi konferenciát hívott
össze, hogy ezt a tervét célratörően megvalósítsa. Az 1894. január 15-én kiküldött meghívókon ez szerepelt:
"Kongresszus az olimpiai játékok felújításáért."

Az olimpiai játékok újjáélesztése
1894. június 23.
A június 16. óta a párizsi Sorbonne-on ülésező Nemzetközi Atlétikai Kongresszus "az olimpiai játékok újjáalapításáról"
szóló határozattal zárult. Megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB).
Tagjai: Dimitriosz Vikélasz (Görögország), Pierre de Coubertion báró és E. Callot (Franciaország),
Alekszander Butovszkij (Oroszország), Viktor G. Balck (Svédország), W. M. Sloane (USA), Jiri Guth-Jarkovsky (Csehország),
Kemény Ferenc (Magyarország), C. Herbert és Lord Ampthill (Nagy-Brittania), J.B.Zubiaur (Argentina),
L.A. Guff (Új-Zéland), D'Andria Carafa (Olaszország. Átmenetileg Lucchesi Palli gróf (Olaszország)
és Maxime de Bousies gróf (Belgium) is felajánlották szolgálataikat. Németország képviselője 1895-ben W.K.A. Gebhardt
lett. Vikélasz nyomására elhatározták, hogy az I. újkori olimpiai játékokat 1896-ban Athénban rendezik meg. Coubertion
szkeptikusan személte "a kalandot, ami belebocsátkozott."

Görög milliomos márvány-stadiont építtet az olimpiára
Az a döntés, hogy az I. olimpiai játékokat Athénban rendezzék meg, nem egyezett Pierre de Coubertin báró
elképzeléseivel. Nem hitte ugyanis, hogy Görögország felnőtt volna e feladathoz, Ő Párizst és az 1900-as évet
részesítette volna előnyben egy világkiállítás pompázatos keretén belül. De be kellett látni, a hogy Görögországnak
ősibb jogai vannak.
Váratlanul kiderült azonban, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, Dimitriosz Vikélasz, a párizsi kongresszuson
egyáltalán nem a görög kormány nevében beszélt. Az ugyanis inkább szembefordult a tervvel, hiszen azt sem tudták,
lesz-e pénz az esemény anyagi költségeinek fedezésére. A probléma politikai kérdéssé, az ellenzék és a kormány
összecsapásává fajult. A görög sajtó szenvedélyesen vitatkozott az olimpia mellett és az ellene szóló véleményekről.
Már meghiúsulás réme fenyegetett, amikor Coubertin Athénba utazott. Sikerült megnyernie Konsztandinosz görög trónörököst,
aki vállalta a Szervező Bizottság elnöki tisztét. Másik segítségnyújtóként 1895-ben a Kairóban élő görög milliomos,
Jeórjiosz Avérof karolta fel a tervet. 900000 aranydrachmát adományozott arra a célra, hogy márványból megépíthessék az
olimpiai stadiont. A megbízást Anasztasz Metaxász építész kapta. A stadion számára azt a helyet választották ki, ahol már
a Kr.e.VIII. században földstadiont létesített Lükurgosz spártai király (Kr.e.800 körül). Herodes Atticus Kr.u.131-ben
márványból felújította a stadiont. Később a terület évszázadokon át kőbányaként szolgált.
Az új építmény a klasszikus mintához igazodott. Egy hosszított patkóformát az alsó, nyitott oldalain egy-egy tornyot
zárt le. Az előttük álló téren hálából a nagylelkű adományozó szobrát állították fel. A stadionban 70000 ülőhely volt,
az alsó sorokat a nyitó ünnepségre kipárnázták. Az ásatások során két márványhermát találtak, amelyeket a bejáratnál
állítottak fel. Mellettük antik háromlábú edények utánzatait helyezték el. Átépítés előrehaladtával a nép körében dúló
vita egyre növekvő lelkesedésbe csapott át. Büszkén és izgalommal tekintettek a nyitó ünnepség elébe. A mecénás,
Jeórjiosz Avérof távol maradt az athéni olimpiai tájékoktól. Attól félt, a túl nagy örömtől megszakadna a szíve.

A játékok után a hivatalos jelentés görög és francia nyelven jelent meg; ebből megtudhatjuk azt, hogy a játékok szervezési
költségei 180000 drachmára rúgtak, ám egyedül az olimpiai bélyegekből 400000 drachma folyt be. A szegény szervező
országnak a játékok megrendezése minden aggályoskodás ellenére is pénzügyi sikert hozott. Ennél is fontosabb volt azonban
az erkölcsi siker, amit az egész világ elismert.
(Az alkalmi bélyegek szabályos postai bélyegként 1901-ig voltak forgalomban.)

A legkorábbi sportbélyegek
A Szakoráfosz fivérek, Dimitriosz és Joánu, két fiatal görög filatelista, 1896-ban a következő javaslattal állt elő:
bélyegsorozat kiadása segítse anyagilag az olimpiai játékokat. Konsztandinosz görög trónörökös egyetértett az ötlettel.
A numizmatikus Zvorónosz, Gilliéron professzor és Eugéne Mouchon grafikus 12 bélyegből álló sorozatot terveztek, 8
különböző motívummal. A bélyegek az új Panathinea Stadiont ábrázolják az Akropolisszal, illetve antik szobrokat:
Mürón, Lüszipposz.

Himnusz
Szpirosz Szamara himnusza, amelyet P.K. Palama szövegére komponált az I. újkori olimpiai játékok megnyitójára.

Olimpiai érmék
Az első olimpiai aranyérem valójában ezüstérem. Hátoldalán az Akropolisz látható, az előoldalán Zeusz arcmása
a győzelem istennőjével, Nikével. A terv Erüzisz görög professzortól származik, aki a müncheni művészeti akadémián
tanított. Az athéni olimpiai győztesek kizárólag ezüst- és rézérméket kaptak, valamint olajágat és diplomát. Az
olimpiai eszme támogatói különdíjakat alapítottak. A jelmondat, hogy "a részvétel számít", még őszintén csengett.

Az első nap Athénban az I. újkori olimpián
1896. április 6.
Megkezdődtek az újkori első olimpiai játékok Athénban. A megnyitó után az olimpiai stadion nézői a játékok
második csúcspontjaként a maratoni győztes megérkezését ünnepelték, aki még egy tiszteletkört is futott a
stadionban. Hosszú várakozás után megérkezett a királyi család is. A zenekarok a királyi himnuszt játszották.
A pillanat megindító, lenyűgözően megindító színjáték. Királyi család helyet foglal és Konsztandinosz trónörökös,
mint a szervezőbizottság elnöke beszédet intézett a királyhoz és felkérte a királyt, nyissa meg a játékokat.
A király hangos szóval felelt: "Az első nemzetközi olimpiai játékokat Athénban megnyitottnak nyilvánítom!
Éljenek a részt vevő nemzetek! Éljen a görög nép!" Szavait tapsvihar köszöntötte. Először hangzott fel az olimpiai himnusz.
Ezek után rajthoz álltak a 100 méteres síkfutás előfutamában részt vevő versenyzők.
2003. április 11-én elérkezett a 100 méteres úszás. Starthelyét és célját mélyen az öbölben, bójákra kifeszített
kötelek jelezték.

1896. április 14.
Az I. újkori olimpiai játékok erre a napra tervezett záróünnepségét a tartós esőzés miatt másnapra halasztották.
Április 15-én ragyogóan kék ég alatt a beszédet egy oxfordi diák tartotta ógörög nyelven. Minden olimpiai
győztest megjutalmaztak, diplomát, ezüst- vagy rézérméket és egy olajágat kaptak. Ezen kívül átadták azokat a
különdíjakat, amelyeket a játékok támogatói alapítottak. Még Konsztandinosz görög trónörökös is kapott egy
olajágat, mint a szervező bizottság elnöke. Szpiro Samara olimpiai himnusza zárta a játékokat.
Az I. újkori olimpiai játékokat a görögök vendégszeretete és lelkesedése tette igazán sikeressé, valamint az
a tisztelet, amellyel a más országokból jött versenyzők teljesítményének adóztak. Pierre de Coubertin báró
ösztönzést kapott az általa megálmodott olimpiai eszme továbbvitelére. A büszkeséggel telt görögök többé nem
akarták kiengedni a kezükből az olimpiát. Ez azonban nem egyezett Coubertinnek azzal az elképzelésével, hogy
a játékokat négyévenként más-más helyen rendezzék.

Athén, 1896 - címszavakban
1896. április 6-15-ig bonyolították le. 13 ország 295 sportolója 9 sportág 43 versenyszámában állt
rajthoz. A stadion szép volt, de nem megfelelő a célnak. A 333,33 m hosszú futópályán túl élesek voltak a
kanyarok. A részvétel lehetőségét semmiféle válogatási szempont nem korlátozta. Gördülékeny volt a szervezés.
A játékoknak antik tragédiák ünnepi bemutatása adott kulturális keretet.
Sportágak: atlétika, torna, birkózás, vívás, kerékpározás, lövészet, úszás, tenisz., evezés és vitorlázás.

Az olimpiai zászló, mint jelkép
1914. június 23.
Januárban egy francia újság hírül adja, hogy Pierre de Coubertin báró egészségügyi okokból lemond a
Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöki tisztjéről. Coubertin azonban nyomban megcáfolja ezt az állítást.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a megalakulás óta eltelt 20 év során valóságos hatalommá vált. Az 1912-es
stockholmi olimpiai játékok nagyszerű sikerei világszerte visszhangra találnak. Ám hamarosan áskálódások is
porondra lépnek, akik sehogy sem akarják elismerni a NOB vezető szerepét a nemzetközi sportéletben. Azok az
idők már elmúltak, amikor Coubertint - mint afféle különcöt - kinevették. Amikor a NOB elnökét 1914. június
23-án meghívják a párizsi Sorbonne-ra, hogy megünnepeljék a NOB fennállásának 20. évfordulóját, a francia
köztársasági elnök kitüntetést nyújt át neki. Coubertin általános meglepetést kelt, amikor kibontja az
olimpiai zászlót. Fehér alapon öt karika látható rajta, kék, sárga, fekete, zöld és piros színben: az öt
kontinenst jelképezik.

A békegalamb és az olimpiai zászló
1920. augusztus 14.
Első ízben szállnak békegalambok borús égbolt felé. Első ízben lobog a Pierre de Coubertin báró által
megalkotott olimpiai zászló olimpiai nyitóünnepélyen. Első ízben mondja el 2607 résztvevő nevében egy
sportoló az olimpiai esküt. Mielőtt a csapatok belépnek Antwerpenben az olimpiai stadionba, útjuk a
háború borzalmaira intő emlékmű előtt vezet el. S ezután I. Albert belga király megnyitja az
olimpiai játékokat.

Az olimpiai eskü
"Esküszünk, hogy az olimpiai játékokon becsületes küzdő felek leszünk, és tiszteletben tartjuk a
játékszabályokat. Lovagias szellemben veszünk részt a versenyeken, hogy dicsőséget szerezzünk hazánknak
és jó hírnevet a sportnak."

Coubertin már 1906-ban is javaslatot tett egy olimpiai esküszövegre, de azt elvetették.
1920-ban jelképes gesztus volt az olimpiai eskü bevezetése.

Az 1. téli olimpiai játékok
1924. január 24-febuár 4.
16 ország 294 résztvevő - köztük 13 nő - vetélkedett egymással.

Végszó
Az olimpiai mozgalom nemes célkitűzéseit minél több embernek meg kell ismernie. Hiszen e célkitűzések
között olyanok szerepelnek, mint a világ fiataljainak nevelése a sporton keresztül, a testi és lelki
harmónia fejlődése, a békés sportversenyekre való felhívás, valamint az, hogy az olimpiai játékok
megünneplésével a sporton keresztül is hozzá lehet járulni a népek közti megbékéléshez. A sport, mint
emberi tevékenység számtalan egyéb értéket is hordoz: hazaszeretetre, becsületes játékokra, a szabályok,
az ellenfél és a bírák tiszteletére, önfegyelemre nevel, a sport révén megtanulhatjuk a győzelmet és
vereséget egyaránt méltósággal elviselni, gyakorolhatjuk a lovagiasságot. Más megközelítésből a sport
az egészség megőrzésének fontos eszköze, izgalmas lehetőség a szabadidő hasznos eltöltésére, a
szórakozásra és szórakoztatásra. Egyszóval: az életöröm egyik forrása.



Stadionok:

Thesszaloniki Kaftanizoglou; Toumba

Pireusz Karaiskakis

UTAZÁSI INFORMÁCIÓ!